Röviden: amit leírsz a Szāṁkhya „prakṛti–avyakta” és a védántai „tat tvam asi” (Chāndogya-upaniṣad, Uddālaka–Śvetaketu) kapcsán, az nem Jain tanítás. A hasonlóság inkább csak nagyon tág értelemben „india vallásfilozófiai háttér”, de a tartalom más.

Nagyon egyszerűen, Jain nézőpontból:

1. Nincs egyetlen „világ-mag”, nincs teremtés-pillanat

- A Jainizmus szerint a világegyetem öröktől fogva létező és kezdet‑nélküli. - Nem beszél egyetlen „ős‑prakṛti” vagy „avyakta” állapotról, amelyből minden „kibomlik”. - A valóságot hat örök dravya (szubsztancia) alkotja: jīva (lélek), pudgala (anyag), dharma (mozgás médiuma), adharma (nyugalom médiuma), ākāśa (tér), kāla (idő). Ezek mind kezdettelenek és örökök, nem egy közös „mag‑állapotból” erednek.

1. Jīva ≠ prakṛti, és nincs „egyenlővé válás” a világalappal

- A Jainizmusban az alapvető különbség: - jīva – tudatos, ismerő, élő szubsztancia - ajīva – minden, ami nem tudatos (anyag, tér, dharma/adharma, idő). - A lélek soha nem olvad bele semmilyen „ős‑természetbe” vagy „világ‑energiába”. - A cél nem az, hogy felismerjük: „én valójában ez az avyakta/prakṛti vagyok”, hanem hogy a lélek megszabaduljon a karmás anyagtól (pudgala) és saját tiszta természetében létezzen (kevalajñāna, majd siddha‑állapot).

1. Mihez kezd a Jainizmus az anyagi világgal?

- Nem azt mondja, hogy a „prakṛti‑állapottal” semmit sem kell kezdeni, hanem: - Az anyagi világ, a test, az érzékek természetes, örök részei a valóságnak (pudgala‑dravya). - A probléma az, hogy a lélek összekeveri önmagát az anyaggal – különösen a finom karmás anyaggal, amely a lélekhez tapad (bandha). - A Jain út: - megérteni: „Én jīva vagyok, nem test, nem elme, nem karma”, - megállítani az új karma beáramlását (saṁvara) és - letépkedni a régi karmát (nirjarā) önfegyelemmel, lemondással, meditációval.

1. „Tat tvam asi” – ez nem Jain mahāvākya

- A „tat tvam asi” a Chāndogya-upaniṣad tanítása, nem Jain szútra. - A Jain hagyomány nem használja ezt kulcsmondatként, és nem magyarázza úgy, hogy a jīva = valamiféle mindent átható egyetlen brahman vagy prakṛti. - Klasszikus Jain nézőpont: - Végtelen sok különálló jīva van, mindegyik örök és egyedi. - A megszabadult lelkek (siddhák) is különállók maradnak; nem olvadnak bele „egy nagy Egészbe” vagy „világlélekbe”.

1. Van‑e valami „rokonság” az általad említett gondolatokkal?

- Csak nagyon lazán, abban az értelemben, hogy: - mindkettő (Szāṁkhya/Védānta és Jainizmus) elválasztja a tudatos elvet az anyagtól, - a megszabadulást abban látja, hogy a tudatos lény nem azonosítja magát az anyagival. - De a metafizikai keret teljesen más: - Nincs egyetlen prakṛti / avyakta alap, - nincs brahman, - nincs „tat tvam asi” típusú egység‑tan, - hanem anekāntavāda: sokféle, örök szubsztancia, mindegyik saját természettel.

Összefoglalva Jain szemszögből: – Nincs olyan egyetlen „nem megnyilvánult világmag‑energia”, amellyel „azonosak lennénk”, ezért nem is mondjuk, hogy „te az vagy”. – A lélek örök, különálló, tudatos valóság (jīva), amely a karmás anyagtól való elszakadásra, nem pedig egy kozmikus alap‑állapottal való azonosulásra törekszik.