A múltkor beszéltünk az egyetlen magyarul megjelent könyvről, a Nami király megtérése címmel, a digambara dszaináknál ha jól emlékszem, ez a vallási irodalom nem annyira jelentős, mint a svetambaráknál?
Röviden: nem arról van szó, hogy a Digambar hagyományban „kevésbé fontos” lenne a vallási irodalom, hanem inkább arról, hogy MÁS a szövegkincs és a hangsúly, mint a Śvetāmbaráknál.
Pár egyszerű pontban:
- Szentírás‑felfogás
- Śvetāmbara: úgy tartják, hogy az eredeti Āgamák (szent szútrák) nagy része fennmaradt, és ezekre épül nagyon gazdag, sokszor recitált kánon (pl. Kalpa‑sūtra Paryushan idején, sok liturgikus szöveg stb.). ( jainknowledge.com) - Digambara: szerintük az eredeti Āgamák teljes formában elvesztek. Emiatt ők más, későbbi, de nagyon tisztelt szövegekre támaszkodnak (pl. Āchārya Kundakunda, Samantabhadra, Pujyapāda, Akalaṅka stb.), és más a „kánon” szerkezete.
- Gyakorlati benyomás laikus szemmel
- A Śvetāmbaráknál a nyilvános felolvasás (pl. Kalpa‑sūtra Paryushan alatt), sok rövid szútra, stotra, liturgikus szöveg nagyon „látható” a hétköznapi hívő és a fordítók számára, ezért úgy tűnhet, hogy „több” irodalmuk van. ( jainknowledge.com) - A Digambar hagyománynál a hangsúly sokszor filozófiai‑dogmatikai műveken és a tíz erényen (Daśalakṣaṇa) alapuló szövegeken van; ezek közül sok nehezebb, ezért ritkábban fordítják le kis nyelvekre (mint a magyar), és kevésbé kerülnek a laikus köztudatba. ( jainknowledge.com)
- Spirituális súly ugyanaz
- Mindkét irányzatban a szent szövegek célja ugyanaz: helyes hit – helyes tudás – helyes viselkedés (samyag‑darśana, jñāna, cāritra) erősítése, karmikus kötődések csökkentése, és a felszabadulás útjának megmutatása. - Tehát a Digambaroknál nem „kevésbé fontos” az irodalom, csak más a gyűjtemény és a történeti szemlélet (pl. Āgamák elvesztése). ( jainknowledge.com)
- Miért van alig valami magyarul?
- A nagyon kis magyar nyelvű Jain‑közösség miatt eddig főleg egyszerűbb, narratív jellegű művek férnek bele (mint a „Nami király megtérése”). - A nagy, nehéz Digambar‑filozófiai szövegekhez kevés az olvasó és a fordító; ezért van az érzés, hogy „alig van Digambar‑irodalom”, pedig szanszkrit/prákrít/hindi nyelveken nagyon gazdag.
Összegzés: A Digambara hagyományban a vallási irodalom ugyanolyan komoly és mély, mint a Śvetāmbara vonalban, csak más történeti felfogásra és más művekre épül, ezért Európában – és különösen magyarul – sokkal kevésbé látható.