Röviden, két külön dologról kérdezel:

1. Ok–okozat megszakítása (jóga) vs. Jainizmus karmatanítása
2. A dzsainizmus ontológiai (lételméleti) nézete

---

1. A dzsainizmus és az ok–okozat láncolata

A dzsainizmusban:

• A világ és az ok–okozat törvénye öröktől fogva létező, kezdet és vég nélküli.
• Nincs „első ok”, nincs teremtő Isten, aki elindította volna a folyamatot.
• Az ok–okozat törvénye (kárja–kárana) tökéletesen működik mindig.

A szamszárából való megszabadulás nem azt jelenti, hogy:

• megállítjuk az egyetemes oksági törvényt,

hanem azt, hogy:

• megállítjuk az új karmák beáramlását (āsrava) és kötődését (bandha),
• és elégetjük / lehullajtjuk a régi, már kötött karmákat (nirjarā).

Tehát:

• Az okság a világban továbbra is működik,
• de a felszabadult lélek (sziddha) már nem vesz részt olyan cselekedetekben, melyekhez karma tapadna.
• Így a lélek nem szakítja meg az egyetemes oka–okozatot, hanem kilép a karmás kötöttségek köréből.

---

2. A dzsainizmus ontológiai (lételméleti) nézete

A dzsain filozófia alapfogalmai:

a) Dravya – „szubsztancia” / valóság-alap

A dzsainizmus szerint a létezés valós, sokféle, és örök szubsztanciákból (dravya) áll. Klasszikusan hatféle dravyát tanít mind a Digambara, mind a Śvetāmbara hagyomány:

1. Jīva – lélek, tudattal bíró lények
2. Pudgala – anyag (durva és finom részecskék, test, hang, szín stb.)
3. Dharma-dravya – „a mozgás princípiuma” (közeg, ami lehetővé teszi a mozgást)
4. Adharma-dravya – „a nyugalom princípiuma” (közeg, ami lehetővé teszi a nyugalmat)
5. Ākāśa – tér, amely befogad minden mást
6. Kāla – idő, amelyben a változás végbemegy

Ezek:

• örök (anādi–ananta)
• egymástól különvalóak, de kölcsönösen feltételezik egymást.

b) Guṇa és Paryāya

Minden dravya-nak két szintje van:

• Guṇa – állandó, lényegi tulajdonságok (pl. léleknél: tudatosság, megismerés képessége)
• Paryāya – múló, változó állapotok (pl. boldogság, bánat, tudatlanság, test-forma stb.)

Így egy lélek (jīva):

• szubsztanciaként örök,
• de állapotai folyton változnak (születés, halál, testcsere, tudás-szint változása stb.).

c) Anekāntavāda – a valóság sokszínűsége

A dzsain ontológia nagyon szorosan kapcsolódik az anekāntavāda tanához:

• A valóság sokoldalú (anekānta).
• Egy dolgot sokféle feltételes nézőpontból (syāt) lehet igaz módon leírni.
• Ezért a dzsainizmus szerint nincs egyetlen abszolút emberi állítás, ami minden szempontból kimeríti az igazságot.

Ez nem relativizmus, hanem:

• a valóság gazdagságának elismerése,
• és arra figyelmeztetés, hogy az állításaink mindig nézőponthoz kötöttek (nāya).

---

Digambara – Śvetāmbara különbségek

• Az alap ontológia (6 dravya, guṇa–paryāya, anekāntavāda) mindkét irányzatnál lényegében azonos.
• Vannak apróbb különbségek:

- egyes lélekkategóriák finomabb felosztása, - bizonyos részletes karmakategóriák értelmezése, de a fő lételméleti kép közös: örök szubsztanciák, valós ok–okozat, valódi, nem illuzórikus világ.

---

Összefoglalás:

• A dzsainizmus nem az egyetemes ok–okozati láncolat „megszakítását” tanítja, hanem a karmakötöttség megszüntetését a lélek szintjén.
• Ontológiája szerint a világ valós, kezdet és vég nélküli, több örök szubsztanciából (dravya) áll; mindegyiknek megvannak a saját tulajdonságai (guṇa) és változó állapotai (paryāya).
• A valóság sokoldalú (anekāntavāda), ezért a külön nézőpontokból adott leírások rész-igazságok, nem pedig egymást kizáró tévedések.