Nagyon fontos, amit felvetettél: a lélek hozzá van szokva a változó jelenségvilághoz, a testhez, az érzékekhez – ezért félelmetesnek tűnhet valami teljesen más, például a Siddhaśilā állapota.

Válasz Jain szempontból, egyszerűen:

1. Mi a Siddhaśilā tudatállapota?

- A lélek ott: - test nélkül van - nincs érzékszerv, nincs gondolatfolyam úgy, ahogy most ismerjük - nincs változás, születés, halál - csak: végtelen tudás, végtelen „látás” (észlelés), végtelen boldogság, végtelen erő - Nincs pánik, nincs félelem, mert minden káros indulat- és tévelygő karma már megszűnt, mielőtt a lélek Siddhaśilāba jutna. A „pánikoló tudat” maga is karma-kötött állapot – ez nem jut el oda.

1. „Hozzászokott” tudat és gyökeres félelem a változástól

Amit te leírsz (mint fa gyökerei a „valóság szövetébe”, és ha ez megváltozik, jön a pánik), az: - a ragaszkodás (rāga) - és a tudatlanság (mithyātva, mohanīya-karma hatása) működése. A felszabadulás előtt: - először helyes hit, helyes tudás, helyes viselkedés (ratnatraya) alakul ki - ezzel együtt fokozatosan gyengül a ragaszkodás a testhez, érzékekhez, világhoz - végül a „pánikra képes” tudat-struktúra teljesen feloldódik, a megfelelő karmák elégnek.

Tehát: azzal az elmével, ami most fél, nem lehet Siddhaśilāba kerülni. Előbb maga a félelmet termelő állapot szűnik meg.

1. Lehet-e „felkészülni” erre a lelki állapotra?

Jain tanítás szerint igen – de ez nem technikai trükk, hanem hosszú belső átalakulás. Néhány fő pont:

a) Anityatā-darshan – a mulandóság szemlélése - Rendszeresen emlékeztetni magunkat: test, kapcsolatok, szerepek, gondolatok mind mulandók. - Nem depresszióból, hanem tiszta látásból: ez természetes törvényszerűség, nem büntetés. - Így a tudat „gyökerei” lassan nem a múlandóba kapaszkodnak, hanem a lélek valós természetébe.

b) Svadravya-darshan – a „saját lényeg” szemlélése - A gyakorló fokozatosan tanulja megkülönböztetni: - én = tudat, tudás, érzékelés (jīva) - nem-én = test, érzet, hangulat, gondolat, külső tárgyak (ajīva) - Minél többször megéli: „én az, aki tudom, hogy ez változik, de én a tiszta tudás maradok”, annál kevésbé ijesztő a változás.

c) Apratykhya és pratyākhyan – fokozatos lemondás - Előbb kisebb ragaszkodásokat lazítunk (szokások, kényelmek, szenvedélyek). - Később komolyabb fogadalmak, önfegyelem. - Ezzel a „gyökerek” lassan kijönnek az „anyagból”, és egyre inkább a belső szabadságba kapaszkodnak.

d) Dhyāna – helyes meditáció (elsősorban śukla-dhyāna felé haladva) - A magasabb szintű meditációban a tudat már most gyakorolja azt, hogy: - nem kapaszkodik gondolatba, formába - elbírja a csendet, a test- és gondolat-azonosság meglazulását - Így a változás nem hirtelen sokk, hanem fokozatosan megismert természetes állapot.

1. Miért nem „sokkolja” a lelket a Siddhaśilā állapota?

- A felszabadulás nem véletlen ugrás, hanem a végtelen sok élet alatt érlelt tisztulás csúcspontja. - Mire valaki Siddha lesz: - a ragaszkodás a gyors, változó jelenségvilághoz már teljesen elengedett - a lélek már korábban, még testben, megízlelte a szenvedélymentes tudatállapot magas fokait (kevala-jñāna előtti szintek). - Így a Siddha-állapot nem idegen, hanem annak a mély, végleges kiteljesedése, amit a gyakorló egyre tisztábban keresett.

1. Mit tehetsz most, gyakorlóként? (nagyon gyakorlati)

- Naponta pár perc: „Én lélek vagyok, nem test.” Csendben, sokszor, őszintén. - Figyeld meg, mikor jelentkezik szorongás a változás miatt (öregedés, veszteség, bizonytalanság), és akkor próbáld: 1. elfogadni: „Ez a jelenségvilág természete: változás.” 2. emlékezni: „A tiszta tudásként létező lényegemre ez nem vonatkozik.” - Tudatosan gyakorolni kisebb elengedéseket: kényelmek, szokások, nézetek – így az „elengedés-izom” erősödik. - Kerülni az olyan életmódot, ami túlzottan gyors ingerekhez szoktat (állandó zaj, információáradat), mert ez erősíti azt a mintát, amitől később nehéz elszakadni.

1. Digambar – Śvetāmbara nézőpont röviden

- Mindkét irányzat egyetért: - a Siddha állapota teljes félelem- és változásmentesség, - a lélek csak akkor jut oda, ha már minden szenvedély és téveszme megsemmisült. - Különbség inkább a kozmológiai rajzok, kifejezések részleteiben van, nem abban, hogy a lélek „megijedhetne” a felszabadulástól – ilyen lehetőség egyik hagyományban sincs.

Összefoglalva: A félelem attól, hogy „mi lesz velem, ha minden változik és megszűnik a megszokott minta”, maga is a kötött, karmás tudat működése. A Jain út lényege, hogy lassan felkészít a nem-ragaszkodó tudatállapotra, amelyben a Siddhaśilā nem fenyegetés, hanem a lélek legtermészetesebb, legörömtelibb hazatérése.