A dzsainizmus egy nagyon régi indiai vallás és életmód, amelynek fő alapelve: senkinek és semminek nem szabad ártani.

Röviden:

• Eredet: Indiából származik, a mai formáját főleg a 24. Tírthankara, Mahávír (Mahavira) tanításaiból ismerjük.
• Lényeg: Minden élőlénynek (ember, állat, rovar, növény, apró mikro‑lények) lelke (dzsíva) van, és ezek a lelkek saját karmájuk miatt születnek újjá újra és újra.
• Cél: A lélek teljes megtisztítása a karmától és felszabadulás (móksa) elérése – ekkor a lélek végtelen tudással, boldogsággal létezik, nem születik újjá többé.

Fő elvek a gyakorlati életben:

1. Ahimszá (erőszak‑nélküliség):

- Nem ölni, nem bántani, nem kínozni sem embert, sem állatot, sem más élőlényt – tettekben, szavakban és gondolatban sem. - Emiatt a dzsainok szigorú vegetáriusok, sokan még gyökérzöldséget sem esznek, hogy kevesebb élőlényt pusztítsanak el.

1. Szatja (igazmondás):

- Nem hazudni, nem becsapni másokat.

1. Asztéja (nem lopni):

- Semmit nem elvenni, amit a másik nem adott önként.

1. Brahmacsarja (tisztaság, önfegyelem):

- Szerzeteseknél teljes cölibátus, világiaknál tiszta, fegyelmezett nemi élet.

1. Aparigraha (nem ragaszkodás):

- Kevés tulajdon, kevés vágy, nem ragaszkodni pénzhez, dolgokhoz, hírnévhez – belső egyszerűségre törekvés.

Fontos tanítások:

• Anekántaváda: A valóság sokoldalú – különböző nézőpontokból más és más igazságrész látszik. Ezért a dzsainizmus tanítja a türelmet más véleményekkel szemben.
• Karma: A rossz tettek, szavak és gondolatok „finom anyagként” rátapadnak a lélekre, és újraszületéshez, szenvedéshez vezetnek. A jó, tiszta élet megtisztítja a lelket.

Közösség:

• Vannak szerzetesek és apácák, akik nagyon szigorú szabályokat követnek (gyalog járnak, seprűvel söprik a földet, maszkot viselnek, hogy ne ártsanak élőlényeknek).
• Vannak világi hívek, akik családban élnek, dolgoznak, de a fenti elvek szerint próbálnak élni.

Fő csoportok:

• Digambar („égbe öltözött” – a férfi szerzetesek ruhátlanok, teljes birtoktalanság jelképeként).
• Svetámbara („fehérruhás” – szerzetesek fehér ruhát viselnek).

Mindkét irányzat ugyanazt a lényeget vallja: a lélek felszabadítása erőszak‑nélküliségen, önfegyelmen, lemondáson és tiszta tudaton keresztül.